'empátia' címke bejegyzései

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van." (Bob Dylan)

A fenti meghatározás szerint a tegnapi napom a tökéletes siker volt! Reggeltől estig tettem a dolgom, s egy percig sem gondoltam, hogy felesleges vagy mások számára értéktelen lenne a munkám. Délután ötkor viszont olyan programom kezdődött, mely re hosszan készültem és óriási kihívást jelentett.

A tegnapi napot "miértek-napjának" kereszteltem. Nagyon furcsa emberi reakciókkal találkoztam. A bántásnak szánt megjegyzésektől kezdve a különleges véleményekig, a bizonytalanság okán feltett kérdésekig... Estére már zakatolt az agyamban a sok kérdés. Mindegyik így kezdődött: Miért ...?

Tegnap délután sziesztázás közben véletlenszerűen kapcsolgatva örök klasszikus filmre találtam. A csokoládét legalább tízszer láttam, de az is lehet, hogy többször. Most először néztem végig "coach-szemüvegen" keresztül.

Ma a Siketek és Nagyothallók Szövetségében jártam, hogy előkészítsünk egy szeptemberi előadást. Amikor odaértem, üres volt az előcsarnok, egyedül telepedtem le az egyik fotelbe.

Személyes élménybeszámoló következik. Először azt hittem, hogy ez aztán nagyon távol áll a coachingtól! Majd ahogy tovább gombolyítottam a gondolat fonalát, megváltozott a véleményem. Kezdem az elején:

Mostanában szívesen használom a közösségi közlekedést, mert szeretem nézni az embereket. Azzal szórakoztatom magam, hogy kitalálom, vajon ki lehet ő és hova igyekszik? Milyen kedve van? Milyen lehet az élete? Igyekszem felfedezni a szépet, megérteni és elfogadni a másságot. Néha rajtakapok másokat, hogy ugyanúgy figyelik az embereket, mint én. Ilyenkor összemosolygunk és megyünk tovább.

Tegnap egy kedves régi ismerőssel futottam össze, aki örömmel számolt be arról, hogy rendszeresen olvassa a blogomat - őt ezúton is üdvözlöm! Gyorsan el is mesélte, hogy mennyire örült az empátiáról és érzésekről szóló cikksorozatnak, mert megbizonyosodott arról, hogy bizony magas az EQ-ja. Persze jól belemerültünk a témába és kitértünk arra is, hogy mi nem az empátia.