Az énvédő mechanizmusok

2011-07-10

Az énvédő mechanizmusok olyan gondolati, lelki folyamatok, melyek sérelmek, kudarcok, konfliktusok során lépnek működésbe. Az egyént érő feszültség, szorongás egyensúlyvesztés és a harmóniára, egyensúlyra való törekvés készteti a személyiséget arra, hogy önmagát védő, negatív hatásokat ellensúlyozó gondolati folyamatokat generáljon. Bármily furcsán hangzik is, ezek szociális tanulással sajátíthatók el.

Az elhárító, énvédő mechanizmus célja a feszültség feloldása és a pozitív önkép megerősítése, fenntartása. Az egyének által alkalmazott mechanizmusok eltérőek, de egyes életszakaszokban vagy helyzetekben egy ember is képes több, egymástól eltérő énvédő, elhárító mechanizmust alkalmazni. Életkortól, a lelki működés fejlettségétől is függnek a gyakran jellemet meghatározó énvédő, hárító kognitív folyamatok.

Ezeket Anna Freud, Sigmund Freud hatodik, utolsó gyermeke rendszerezte. A gyermekpszichológia megteremtőjének is tekintett Anna Freud nagyban hozzájárult a pszichoanalízis elméletének kiteljesítéséhez, folytatva édesapja munkásságát. Nagyobb hangsúlyt fektetett azonban az ego, az én szerepére.

Az énvédő mechanizmusok a következők: tagadás, disszociáció, projekció, intellektualizáció, fantázia, izoláció, hasítás, agresszió, kiélés, elfojtás, leértékelés, introjekció, racionalizáció, regresszió, reakció, sajnáltatás, helyettesítés, szublimáció, szomatizáció és a humor.



Δ oldal tetejére