Érzelem és értelem vihara

2014-08-26

vihar és viláítótorony„Az élet remek forgatókönyvíró” – mondja a közmondás. S mint minden közmondás, ez is igazságon alapul. Néha olyan fordulatokat képes produkálni a sors, amik bár az egyén számára racionális lehetőségként ismertek, mégis váratlanul érik.

A racionális, azaz értelmet, megértést, elfogadást központba helyező ember először a történet valós feldolgozását végzi. Elemez, értelmez, darabjaira szedi a tapasztalt eseményt. Igyekszik ok- és okozati összefüggéseket találni, majd korábbi mintákat, megoldási sémákat keres. Ha nincs korábbi megoldás-minta, viszonylag gyorsan sikerül a kreatív elme segítségével találni, építeni egy újat.

Nőként azonban gyakran szembesülünk azzal, hogy bár a racionális megoldás egyszerűnek és problémamentesnek tűnik, az érzelmeink mégsem hagyják nyugodni lelkünket. Nőként elfogadjuk azt, hogy ezek az érzelmek természetes részesei létünknek, identitásunknak, melyek mindent felülírnak. S az első pillanatban hófehér világítótoronyként csillogó, utat mutató racionalitást hullámokban söprik el. A hullámok egymást követik, s épp, mint egy vihar, zajló morajjal döngetik a partot és a szirten álló világítótornyot. A megbántottság, sértettség, az elhagyatottság vagy a kiszolgáltatottság hullámait a harag és a düh megsemmisítő özöne követi. A bosszú kiszámított ütemben kezdi ostromolni a partot, szelet korbácsol, rombol. Majd a vihar lassan lecsendesedik, a fájdalom egyre csendesedő hullámai engedik, hogy a racionalitás világítótornya átvegye az irányítást.

Vajon tudjuk-e, meddig tombol a vihar? Vajon a racionalitásunk világítótornya átlát-e és azonosítja-e a partot ostromló érzelem-hullámokat? Természetes-e, hogy a hullámverésben leomlik a part, ha nem elég szilárdak a sziklák?



A bejegyzés címkéi:

Δ oldal tetejére